Kevés olyan híres ember van a világon, akiről elmondható az általam alkotott műszó, hogy "over-underrated". Rowan Atkinson azonban pontosan ilyen. Hogy mit takar az én értelmezésemben ez a kifejezés? Azt, hogy sokaknak Atkinsonról egyetlen egy dolog jut eszébe: Mr. Bean. Ami egyfelől teljesen jogos, Mr. Bean karaktere miatt azonban sokan vannak, akik nem kedvelik az angol komikust. A karakter, illetve a humor, amit képvisel, sokak szerint együgyű, egyszerű, értelmetlen, céltalan, bugyuta, ráadásul más, igényes humorsorozatokhoz képest igencsak szegényes. Már-már azt mondanám, hogy ebben van is valami, ha az efféle kritikusok nem mennének el amellett, hogy Rowan sok más művet is alkotott, amikben azonban kitűnik, hogy mennyire remek színész, humorista - egyszóval (ahogy a legtöbb embert jellemzem itt a blogban) - zseni. És hogy miért gondolom ezt? Vessünk egy pillantást a pályafutására.
Rowan Sebastian Atkinson 1955. január 6-án született egy Consett nevű településen, Angliában. Az oxfordi egyetemen huszonéves korában gyakran fellépett jeleneteivel, ahol összeismerkedett Richard Curtis íróval (és Howard Goodall zeneszerzővel), akikkel később sok produkcióban együtt dolgozott. Először rádiózással kezdte, majd a tévéhez került, ahol első sikerét az 1979-től 1982-ig sugárzott Not the Nine O'Clock News-zal érte el, ahol mint író és szereplő tevékenykedett. A műsor hasonló formátumra épült, mint a Monty Python Repülő Cirkusza: változó hosszúságú szkeccsekből állt, melyek közéleti hírekre, eseményekre, tipikus tévés műfajokra reflektáltak. A sorozat TV-s karrierjének 1982-es vége után Atkinson egy új sorozatba kezdett: a Fekete Viperába, melyet már említett kollégájával, Richard Curtis-szel együtt jegyzett.
A sorozat 1. évada a középkori, pontosabban 15. századi Angliában játszódott, méghozzá a királyi családban. Atkinson Edmundot, a király mindig elfeledett, szóra-sem-érdemes fiát alakította, és - nagyvonalakban szólva - különböző kalandjait mutatta be hű társaival, Baldrick-kal (Tony Robinson) és Percy-vel (Tim McInnerny). Ez elég bugyután hangzik, de a sorozatot majd később részletezem. Mindenesetre habár az 1. évad véleményem szerint még csak szárnypróbálgató, a 2. évadtól kezdve (mely 1986-ban látta meg a napvilágot 3 évnyi költségvetéshiányból fakadó szünet után) a sorozat egyre jobb és jobb epizódokat élt meg. Kitűnt Rowan Atkinson és írótársainak, Richard Curtis-nek és Ben Eltonnak a végtelenül cinikus, és az angol történelmet egyáltalán nem tisztelő (vagy éppen tisztelő?) humora. A sorozat nagy siker lett, és azóta klasszikus státuszba lépett, nem hiába: legendás karaktereket vonultat fel, élen Baldrick-kal, illetve a későbbi évadokban egyre zseniálisabb és cinikus Edmunddal; maga a koncepció is nagyon ötletes, főleg, hogy szinte sárbatipor minden tiszteletre méltóbb angol történelmi személyt; a sorozatban állandó szerepet kaptak olyan, mára szintén világhírű komikusok, mint Stephen Fry és Hugh Laurie; szóval valóban egy kiváló sorozat, ami mellett nem lehet, nem szabad elmenni, ha Rowan Atkinsonról van szó.
A Fekete Vipera 1989-es befejezte után 1990-ben elindult a Mr. Bean, melyben Atkinson kitűnő fizikai színészi képességeit mutatta be. Ha azt mondjuk, gumiarc, mindenkinek Jim Carrey ugrik be, de ugyanez tökéletesen elmondható Rowanről is. Ez a testi közléssel történő humor egyébként a humorista egyik védjegye lett, számos élő fellépésén ad elő többszemélyes darabokat egymagában: kitűnő pantomim-tehetség, ha mondhatom ezt.
Ahogy Hugh Laurie, úgy Rowan Atkinson is be-betört az amerikai filmpiacra, és már számos Hollywood-i produkcióban is láthattuk: szinkronizált az Oroszlánkirályban, játszott a Nagy durranás 2. részében, az Üldözési mániában, a Scooby Doo filmes változatában, a Johnny Englishben egyenesen főszereplő volt (ahol egy leginkább Mr. Beanre hajazó figurát alakított), az Igazából szerelemben, az Eltakarítónőben (igaz, ez angol produkció), arról már nem is beszélve, hogy a Mr. Bean sorozatból 2 mozifilm is készült.
Rowan Atkinson egy nagyon tehetséges és sokrétű színész, akiről első hallásra talán mindenkinek a gügyögő és hülyén járó (hehe) figura ugrik be a furcsa grimaszaival, de valójában sokkal több ennél. Véleményem szerint erre a legjobb példa a Fekete Vipera, ahol nagyon emlékezetes karakter(eke)t alakít nagyon emlékezetes módon. Számomra ez a sorozat határozza meg a pályáját, és emiatt szeretem. Van egy élő fellépés-sorozata, talán a Bostoni Egyetemen tartotta, már nem is emlékszem, amiről felvétel is készült és még itthon is kiadták (nagyon régen) VHS-en. Nekünk megvolt, azóta elveszett, de az interneten megtalálhatóak a felvételek - azokból mindenképp fogok linkelni a blogon, ugyanis a saját maga által írt és előadott jeleneteiben hihetetlenül szuperál. Ha ezeket az ember mind megnézi, szinte biztos, hogy neki sem "csak" Mr. Bean lesz ez a valóban zseniális humorista. Azt meg csak ajánlani tudom az amerikaiaknak, hogy ők se ezt az oldalát ragadják meg folyton. Rowan Atkinson sokkal több ennél.