A blogom egyik alapkoncepciója (volt egészen eddig), hogy a tarsolyomban lévő nagyágyúkat nem lövöm el rögtön a legelső bejegyzésekben, hanem szép fokozatosan haladok feléjük, hogy majd ha legalább minimális nézőközönsége lesz az oldalnak, akkor tudjam bemutatni az igazi bombákat, legyen szó angol sorozatokról, angol humoristákról, vagy éppen magyar személyekről. Ez olyan, mint mikor a filmekben nem az elején van a nagy fordulat, a nagy hatást keltő jelenet, hanem a közepe-vége felé; itt is ezt a hatást akartam elérni. Ezért sem írtam rögtön a legelején például a Repülő Cirkuszról, de most a szabályt felrúgom, ugyanis A magyar humor reményei című rovatom egyik - általam - nagyágyújának tartott emberről rögtön a legelső bejegyzésben szeretnék értekezni: ő pedig nem más, mint Kőhalmi Zoltán.

Kőhalmi Zoltán 1977. október 29-én született Szentesen, és a szegedi érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkezett építészmérnöki karra. Humorista pályafutását írásokkal kezdte, melyekkel megnyerte a Magyar Rádió Humorfesztiválját. Ennek köszönhetően ismert humoros műsorok háttérembere lett mind a rádióban, mind a tévében. Olyan műsorokról van szó, mint a Rádiókabaré, az Esti Showder Fábry Sándorral, valamint olyan újságoknál dolgozott szerzőként és ötletemberként, mint a Hócipő és a HVG. Később megpróbálkozott a stand-up műfajjal, amivel - tapasztalhatjuk - nagy sikereket ért el, sőt, most már inkább ez dominál pályáján. Az internetes források szerint 2004-ben lépett először a Godot Dumaszínház színpadára, azóta pedig nagyon sok helyen megfordult előadásaival. 2009-ben Karinthy-gyűrűt kapott.

A stand-up műfaj egyébként emlékeim szerint többször is megpróbált már betörni a magyar televíziózásba. Ha úgy vesszük, Hofi Géza előadásainak nagy része is ilyen volt, de akkor még nem maga a műfaj volt híres, hanem az előadó. Volt aztán egy műsor, az Emberek a holdon, aminek, ha jól emlékszem, Rudolf Péter volt az állandó házigazdája, és egyértelműen a stand-up comedy klasszikus formáit próbálta behozni. Én sajnos életkoromnál fogva akkor még nem néztem ezt a műsort, de egy-két hónapja újra elkezdték sugározni bizonyos kevésbé ismertebb magyar csatornákon, ahol láttam belőle részleteket, és... nos, az egy egészen más megközelítés volt. Érezhetően szó szerint betanult szövegeket adtak elő híresebb színészek és előadók (úgy mint Kerekes József, Festbaum Béla, Józsa Imre, Beleznay Endre, maga Rudolf Péter is), ráadásul erős színházi manírokkal, ami lehet, hogy akkor frissítő volt, de visszanézve és összehasonlítva a mai hasonszőrű műsorokkal az már édeskevés. Mondjuk valószínűleg akkortájt sem volt túl nagy sikere a műsornak, mert szerintem nem élt meg hosszú időt, de amennyiben bármelyik olvasó ezt máshogy tudja, kommenteljen!

Az Esti Showderben Fábry már egy jóval lazább, kötetlenebb stand-upot hozott folyamatosan, meg is lett a sikere, hiszen a műsor azóta is töretlenül sugárzódik az RTL Klubon, igaz, itt is csak nagyon ritkán került említésre maga a műfaj, meghát a showműsor központját sem ez adta, igaz, itt indult el maga a Showder Klub, ami akkor még egy külön rovata volt a műsornak, és ahol az azóta már nagy népszerűségre szert tett fiatalok bemutatkoztak. Mondhatni, ez a rovat egyfajta backdoor pilot lett, ugyanis később kivált az Esti Showderből és 2008-ban saját műsort kapott Showder Klub néven.

A műsor hatalmas siker lett. Eleinte az Esti Showderben már kipróbált emberek léptek föl (Kiss Ádám, Kovács András Péter, Bödőcs Tibor, Kőhalmi Zoltán), később azonban újabb és újabb fiatal tehetségek (és ritkábban az idősebb, tapasztaltabbak, pl. maga Fábry) mutatkoztak be a Showder Klub színpadán. A műsor egy külön kultuszt indított el, és véleményem szerint az egyik legsikeresebb magyar humoros műsornak mondható.

Ám az idő eltelik, a néző pedig kelletlenkedik: nagyon sokfelé lehet olvasni olyan véleményeket, miszerint az eleinte zseniális előadók mára vesztettek régi fényükből, és már egyáltalán nem hoznak össze olyan jó fellépéseket, mint az első adásokban, vagy még az Esti Showderben. Megint mások szerint alapból van jó pár rendszeres fellépő, akik nem éppen illenek oda különböző okokból, ez persze teljesen szubjektív, de tény, hogy vannak olyan fellépők, akiket nagyrészt elítél a véleményező közönség. Az én meglátásomban is vannak olyanok, akik egyszerűen mondva vagy eleve nem viccesek, vagy kevésbé viccesek, mint az elején. Mi lehet ennek az oka? Nos, ez egy nagyon jó kérdés. Szerintem nagyon fontos a humorban, hogy az embernek jó stílusa legyen (előadásmódban és "vicckészletben" egyaránt), és számos olyan ember van a Showder Klubban, akinek a stílusát ilyen szempontból egyáltalán nem találom viccesnek. A másik, ami tipikus, hogy egy stand-uposnak mindig új és új témákat kitalálni nagyon nehéz lehet és megerőltető. Éppen ezért vannak bizonyos biztonsági témák, amiknek említése garantált röhögést váltanak ki a nézőkből (a tapasztalat alapján): pl. Kiszel Tünde, "celebek", Győzike, Gyurcsán-Orbán. Így aztán a Showder Klubosok nagy része gyakran nyúl ezen témákhoz - és véleményem szerint túl gyakran. Már nem egyszer fordult elő a műsorban, hogy egy adott epizód 4 fellépőjéből legalább 3 érintette ugyanazt a témát, ami szerintem elég unalmas tud lenni. Pont ez az, ami miatt imádom Kőhalmi Zoltánt.

Én elég sok tévés fellépését láttam már Kőhalminak (sajnos élőben még nem volt hozzá szerencsém), de egyáltalán nem emlékszem olyanra, hogy az előbb említett biztonsági témák közül akár egyet is megemlített volna. Félreértés ne essék, lehet, hogy volt erre példa, de én speciel nem emlékszem! És mivel tényleg sok előadását láttam már, ezért mondhatjuk azt, hogy ha volt is olyan eset, hogy sokszor elcsépelt témákat hozott volna föl, az ritka volt. Kőhalmi témái valahogy teljesen mások, és persze, szinte mindegyik fellépő hoz fel történeteket saját életéből (sőt, mindenki eleve ezzel kezdi), de Kőhalmi ezt valahogy teljesen máshogy teszi. És itt jön be a stílus kérdése, amit már említettem: Kőhalminak zseniális stílusa van, amit nagyon nehezen tudnék csak leírni. Ez az a pont, ahol teljesen szubjektívvá válok, mert tényleg csak azt tudom mondani, hogy Kőhalmi olyanfajta humort csinál, és olyan stílusban adja elő a történeteit, ami nagyon közel áll a szívemhez.

Van egy elég meredek, poénnak is tekinthető teóriám, amit nemrég dolgoztam ki. Láttam a Comedy Central bemutatja... című szintén stand-up műsort az adott csatornán, és két olyan fellépő is volt, aki nagyon unalmas volt. Jó poénokat mondtak, de maguk az emberek unalmasak voltak, és rájöttem, hogy miért: mert teljesen átlagosan néztek ki, sőt, akár "szépnek" is mondhatjuk őket (habár férfi mivoltomból kifolyólag ezt nem kell úgy érteni). És belegondoltam, hogy ha szép emberek poénokdnak, az egyáltalán nem vicces:-D Van egy ilyen ősi beidegződés szerintem az emberben, hogy a humor egyik forrása a külső, a kevésbé előnyös külső; illetve a híres mondás szerint "Humorérzékünket azért kaptuk, hogy kárpótoljon minket amiatt, amilyenek vagyunk", és ezzel tökéletesen egyetértek. És van egy ilyen sztereotípia is, hogy az angolok csúnyák: mégis övék az egyik legnépszerűbb humor a világon, hát ki az, aki nem állítja, hogy van összefüggés?:-D És véletlenül sem azt mondom, hogy Kőhalmi csúnya, mert tisztelem-becsülöm, és a világért nem mondanék ilyet, hanem csak annyit, hogy ő nem az a tipikus szépfiú, akiért rajonghatnak a lányok. És elmebeteg teóriám szerint lehet valami természetfeletti összefüggés e között és a között, hogy Kőhalmi - a legtöbb internetes vélemény szerint - az egyik legnépszerűbb stand-upos. Ezt a teóriát persze nehogy valaki vérkomolyan vegye, mert szívbajt kapok, egyszerűen csak érdekességként említettem meg:-D

Szóval Kőhalmi Zoltán az egyik legjobb és leginkább ugyanazt a szintet tartó stand-upos. Humora sokak számára kedves, és sokakat nagyon könnyen meg tud nevettetni, mert stílusa egyszerű, természetes, véletlenül sem erőltetett. A humor belőle igazán őszintén jön, és ezt nagyon becsülöm benne. Talán nem sikerült minden mondatot úgy megfogalmaznom, ahogy eredetileg akartam, és talán a mondanivaló is elferdülhetett, de ami igazán lényeg, az a következő: Kőhalmit én a magyar humor egyik reménységének tartom. Azért, mert szerintem ő igazán érti a humort, tudja, hogy mi az, amivel már túllőne a célon, és tudja, hogy mi az, amin a nézők is röhögnek. És szerintem a humor más területein is képes lenne emlékezeteset alkotni - én pedig bíztatom, hogy alkosson. Sorozatot, filmet, bármit. De én feltétlenül megbízom benne és a humorában. Ő a magyar humor egyik reménye.