Showder Klub. Egy név. Egy legenda. Egy kultusz. Fiatalok tízezrei, százezrei rajonganak azért a műsorért, mely az utóbbi években soha nem látott módon futtatta fel a magyar humor hírnevét. Legendás, közimádatnak örvendő embereket dobott be a köztudatba, akik bekerülhettek a Halhatatlanok Csarnokába. Látva azonban a műsor sikereit, a magyar humor vezető elitje úgy döntött, hogy az újonnan indult humorcsatornán megpróbálják meglovagolni ezt a népszerűségi hullámot. Na persze ez elég csúnya kifejezés, szerintem nagyon ötletes húzás volt a Comedy Centralon is indítani egy stand-up műsort. De milyenre sikeredett ez a kezdeményezés? Felért már, vagy felérhet a jövőben a nagy előd által elért magasságokba? Ezt vizsgáljuk meg ebben a mai írásban.
Nos, a gyors válasz az iménti kérdésre egy egyértelmű nem. De azért a helyzet ennél jóval árnyaltabb. Már csak azért is, mert a Showder Klub elért bizonyos magasságokat, de ő maga is jóval ezalatt mozog már minőségben. Ezalatt természetesen a fellépők „minőségét” értem, hisz egy ilyen, teljesen kötetlen stand-up műsort egyértelműen a fellépők humora határoz meg. Ha az rossz, a műsor is rossz. Márpedig a Showder Klub előszeretettel alkalmaz olyan fellépőket, akik szerintem egyáltalán nem érdemelnék meg azt a kultusz-státuszt (de szép kifejezés!), amit a médiától kaptak. Na persze mondhatnátok, hogy ez rohadtul szubjektív, hisz mindenkinek más tetszik… és én ezzel egyet is értek. De – mint ezt már egy korábbi cikkemben elmondtam – ez az írás vállaltan szubjektív, tisztában vagyok vele, hogy ez az én véleményem, és ez eltérhet másokétól. Éppen ezért, még ha úgy is fogalmazok, akkor sem tényeket közlök az olvasókkal, hanem a saját, szubjektív véleményemet fejtem ki. Csak, hogy ebből ne legyen probléma sem most, sem a jövőben:-)
Szóval elérni a Showder Klub szintjét ma már eléggé mást jelent, mint a műsor indulásakor. Mégis, a Comedy Central bemutatja… még ezt is alulteljesíti néha. Első körben mindenképp el kell, hogy különítsek két dolgot:
1. Én rettentő mód becsülöm a kezdeményezést. Eleve azt, hogy a Comedy Central elindult. Nem tudom kifejezni, hogy mennyire örülök ennek, hisz a magyar humort már tényleg fel kellett, hogy rázza valami, és ez a csatorna szerintem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a humor ismét nagyon erősen visszatérjen a fiatalok közé. Gondoljunk csak arra, hogy a Comedy Central hozta be Magyarországra a Family Guyt, ami az egyik, ha nem a legjobb húzásuk volt. De ezen kívül még volt számos jó húzásuk, amit én nagyon, de nagyon becsülök. És ez igaz a Comedy Central bemutatja… elindítására is. Az, hogy egy rakás más fellépőt is megismerhettünk, olyanokat, akik még sosem szerepeltek tévében, rettentő jó ötlet volt. Szinte azt az érzést keltette, hogy bármelyikünk állhatna ott, ugyanígy vicces sztorikat előadva, és ez nagyon jó dolog volt. Meg hát alapvetően az, hogy tovább terjesztette a népszerű stand-up műfajt, már önmagában dicsérendő.
2. El kell, hogy különítsem az 1. pontban leírtaktól a 2. pontot, miszerint az, hogy én díjazom ezt a kezdeményezést, még nem jelenti azt, hogy nem látom meg a műsor hibáit. Vagy fordítva: attól, hogy leszarozom a műsor bizonyos dolgait, alapvetően még pozitívnak tartom a létezését.
Ezt nagyon fontos megértenünk ahhoz, hogy továbbhaladjunk:-D Na jó, ahhoz talán nem, de ahhoz fontos, hogy megértsük az én gondolatmenetemet. De akkor térjünk is végre a lényegre!
Nos, a műsornak nagyon sok hibája van. Első sorban az, hogy ritkán vicces:-D Hogy ennek mi az oka, nem tudom. Valószínűleg rossz fellépőket sikerült kiválasztani. Tulajdonképpen ez az, amin az egész műsor elbukik; az, hogy egyszerűen rossz embereket választottak ki a „castingon”. Illetve nem tudom, hogy ez pontosan hogy történt, de tényleg erről van szó. A fellépők többsége egyszerűen nem humoros, vagy legalábbis nem annyira, mint amit én elvárnék egy ilyen stand-up fellépéstől. Ezt tényleg mindenki humora válogatja, az enyémnek egyszerűen szigorúbbak az elvárásai, vagy nem is tudom.
Az elsődleges probléma az, hogy a legtöbb fellépő egy kaptafára megy. Nincs bennük semmi kiemelkedő, semmi extra. Nagyon, de nagyon sablon módon adnak elő, néha még a saját vicceiket is rosszul adják elő, vagy egyszerűen olyan vicceket alkalmaznak, amiket nem illik. Gondolok itt például az informatikai viccek alkalmazására. Ez az utóbbi időben nagyon nagy divattá vált, és szerintem még nem tart ott a tévénéző közönség, hogy ezeket 100%-osan befogadja. Biztos van a nézők között minimum 20-30 ember, aki totál érti, amit az adott fellépő hadovál, de mondjuk 100 nézőből ez elég rossz arány. De ez csak egy kis példa volt.
Tényleg azt tudnám mondani, hogy a fellépők többsége nagyon-nagyon hasonlít egymásra mind előadás-stílusban, mind vicckészletben. Na most ebből bizonyos fellépők megpróbálnak kitűnni különböző módokon. Az egyik leggyakrabban előforduló megoldás a zenélés-éneklés.
A humorban feltűnő zenei betéteknek elég nagy hagyománya van. Ha csak magyar műsorokra gondolunk, ott vannak a híres Hofi-dalok, a L’art Pour L’art-társulat legendás zenés klipjei, ezek mind-mind példával szolgáltak egy csomó új humoristának és műsornak is. Ha csak a blogon már kitárgyalt műsorokat nézzük, akkor is találunk egy csomó ilyet: Maksavízió, Magyarok az űrben, mindegyikben feltűnik néha-néha egy-egy zenés szám, amin aztán minden néző hahotázik (vagy nem). Furcsamód ez a Comedy Central bemutatja… műsorában sincs másképp, számos olyan fellépő van, aki zenével színesíti történeteit, sőt, olyan is, aki csak végig zenél. Ott van például a Három kismalac nevű formáció, akik vicces dalokat énekelnek el a színpadon, vagy Bruti, aki egy szál gitárjával hódítja meg a közönséget. Hogy ezek kinek mennyire jönnek be… hát, mindenki döntse el maga. Ez még teljesen tolerálható az egyszeri nézőnek, de az már nagyon fura, amikor pl. az Open Stage nevű zenekart kényszerítik be a műsor szerkesztői a színpadra. I mean… what? Ők hogy kerülnek ide? Amikor megláttam őket, hirtelen nem is tudtam, hogy valami koncertet nézek vagy egy stand-up műsort. Befutottak a színpadra, majd előadták teljesen playbackelve egyik számukat. Később aztán sztorikat is meséltek, de hogy a zenés résznek mi értelme volt, nem tudom. Néha olyan érzésem van, hogy a műsor szerkesztői letérnek az eleinte kiszabott útról, és olyan dolgokat tesznek a showba, amiknek semmi keresnivalója ott. Ennek egyik tipikus eset volt Rocker Zsolti jelenléte. Könyörgöm, ha egy fiatalos csatornán indítunk egy fiatalos műsort, aminek nyílt szándéka a magyar humor új és népszerű útján haladni (kötetlen stand-up fellépések, vicces sztorizgatások), akkor mit keres Rocker Zsolti a színpadon?? Brutálisan mű paróka, hihetetlen erőltetett beszédstílus és 90-es… nem, 80-as… nem, 50-es évekbeli viccek. Ráadásul előre betanult szövegek. Na EZ AZ, ami minden, csak nem kötetlen stand-up. Szóval néha nem tudom, mit hisznek a műsorszerkesztők. Néha nagyon melléfognak.
Volt egy fellépő, egy bizonyos Janklovics Péter, aki előre bejelentette, hogy ő színész, itt meg ott színészkedik, és ezzel nincs is baj, csak valamiért kényszert érzett arra, hogy az amúgy majdnem jó stand-up előadását 2 percenként egy indokolatlanul hosszú ének-betéttel szakítsa meg. Volt egy másik fellépő, akinek sajnos nem tudtam kideríteni a nevét, aki szintén ugyanezt csinálta. Elmondta, hogy ő zenész, színész, énekes, nemtommi, aztán 2 percenként volt valami énekes vagy hangszeres betét, de teljesen indokolatlanul. Olyan érzése volt az embernek, mintha az adott fellépők tényleg azzal büszkélkednének, hogy ők tudnak énekelni, és ez elég érdekes.
Ez a szándékos vagy nem szándékolt büszkélkedés, ami szinte ösztönösen kitör néhány előadóból, mással is megtörtént már. Ott van például Mogács Dániel, akit én be kell, hogy valljak, nagyon nem szeretek. Oké, ez talán túlzás, de nincs a kedvenceim között. És nem igazán értem meg a körülötte kialakult kultuszt. Mogács Dániel szerintem előbb szerepelt a Showder Klubban, mint ebben a műsorban, így én is ott találkoztam vele, és ott a felkonf, Kőhalmi rögtön azzal nyitott, hogy Mogács Dániel színész. És olyan is volt az előadása. Volt benne Uri Geller-paródia is (ami egy baromi lejárt poén-téma kihasználásának mintapéldája volt), aztán ebben volt az azóta elég híressé vált E.T.-s sztorija is. Aztán amikor feltűnt a Comedy-n (hozzáteszem, több különböző műsorban is), mindenhol ugyanazt a stílust hozta: ezt a hangos, néha (félve mondom ki) ripacskodó, erőltetett beszédstílusokat alkalmazó stílust. A Magyarok az űrben-ben is rá bízták az öreg nénik alakítását, mert ugye, mint tudjuk, egy öreg néni hangosan, artikulálatlanul rikácsol, mint egy nagyon ideges arapapagáj, és közben démoni grimaszokat vág (nem). Szóval Mogács eléggé ezt a hangoskodó humort képviseli, aminek én nem vagyok túlzott híve. Főleg azért nem, mert sokszor indokolatlanul eltorzítja a valóságot. Talán az első fellépése volt a Comedy Central bemutatja… színpadán, amiben a VIVA Szexi vagy nem c. műsorát parodizálta. Tipikusan egy olyan előadás volt, amiben a hangos, affektáló parodizálás a valóság rovására ment. Bemutatott bizonyos karaktereket, amik sosem léteztek abban a műsorban (én is láttam jó pár részt a VIVA műsorából, úgyhogy csak innen tudom:-D), de mivel hangosan rikácsolt és soha nem létező akcentusokkal beszélt, ezért a nézők nevettek. Mogács újabban elég nagy népszerűségnek örvend, de nekem akkor sem lesz a szívem csücske.
Eddig elég diplomatikusan fogalmaztam mindenről, és igyekeztem úgy írni, hogy átjöjjön, hogy ez egy magánvélemény, de a Comedy Central bemutatja… nyúl néha olyan fellépőkhöz, akiket bármilyen széles közönség előtt nyugodtan nevezek vállalhatatlannak. Egyébként pont ezért olyan kettős műsor ez, mert a nagyon jó fellépőktől az átlagosakon át az unalmasokon keresztül a borzalmasan rosszig mindegyikből találunk itt, és ez eléggé megnehezíti az egyszeri véleményező dolgát. Szóval igen, vannak borzasztóan rossz fellépők is, akikről egyszerűen tényleg nem lehet mást mondani.
És mitől lesz véleményem szerint ennyire rossz egy stand-upos? Attól, hogy ősrégi technikákat alkalmaz az előadásmódjában, attól, hogy már tízezerszer hallott vicceket mesél, attól, hogy mindenki számára érthetetlen témákról beszél, és/vagy attól, hogy az egész fellépése úgy, ahogy van, teljesen indokolatlan. Már említettem Rocker Zsolti megjelenését a színpadon, na ő is ide tartozik. Gyakorlatilag egy Szeszélyes évszakok sarok volt az, amikor őt berakták a nézők elé, ugyanazt nyomta, mint mindig – előre betanult szöveg, borzasztó akcentus és szörnyű műhaj. Nem tudom, ki az, aki 2010-ben vágyik még ilyesmire, de én biztos nem. (egyébként az Emberek a Holdon című „zseniális” műsor minden elemében ugyanezt a szintet hozza, de erről majd egy későbbi cikkben)
Aztán volt egy (szerintem szándékos) törekvése a műsornak, amikor behoztak egy női meg egy picit idősebb fellépőt is. Gondolom, meg akarták mutatni, hogy a humorban minden ember egyenlő, és nem csak a fiatal férfiak terepe ez a műfaj, de sajnos annyira fordítva sült el a dolog, hogy csak megerősítették a cáfolandó véleményt. A nőci szimplán nem volt vicces, nagyon sablonos keretek között dolgozott és totál rossz volt az előadásmódja, az idősebb úr pedig a világ egyik legrosszabb stand-up fellépését tette le az asztalra. Az úr egyébként egy bizonyos Sándor György volt, akiről rövidebb keresés után kiderült számomra, hogy egy rettentő ismert, ráadásul Karinthy-gyűrűt is nyert(!) fickóról van szó. Sőt, Jászai Mari-díja, meg egyéb szaftos elismerései is vannak. Totál ledöbbentem, majd szép lassan összeállt bennem a kép: egy olyan műfajban akart alkotni, ahová nem tartozik. Lehet, hogy bizonyos megírt jelenetei, szkeccsei, vagy történetei baromi viccesek (voltak jó pár évvel, évtizeddel ezelőtt), de hogy nem tudott alkalmazkodni a 21. század humorbeli fejlődéséhez, az is biztos. Meghívása a műsorba egy hatalmas melléfogás volt, ugyanis előadása valóban nagyon rosszra sikeredett.
Volt még egy emlékezetesen szörnyű fellépés, egy bizonyos Sás Péter fellépése, aki szintén megfordult egy csomó tehetségkutatón, meg hasonló helyeken, de a Comedy Central bemutatja… színpadán olyat alkotott (kétszer is), amit sosem fogok elfelejteni. Egy teljesen téves koncepció, ami abszolút ellentmond mindannak, amit a műsor képvisel; ennyi elegendő a totális lebőgéshez. Mit képvisel ez a műsor, illetve a mai stand-up hagyományok? Fiatalságot, kötetlenséget, interaktivitást, improvizációt, életszerűséget. Mit csinált Sás Péter? Ennek az ellenkezőjét. Bemagolt szövegek, színházi színészkedés, baromi unalmas és lejárt paródiák, stb. A legrosszabb stand-up fellépés volt a műsor történetében.
Na persze a bemagolt szövegek még nem jelentenek egyértelmű bukást, és itt most térjünk rá a műsor legjobb fellépőire! Ugyanis van egy-két fellépő, aki abszolút megüti a Showder Klub-szinten, és simán beférnének a legnagyobbak közé.
A műsor egyik legnagyobb felfedezettje a Szomszéd Néni Produkciós Iroda névre hallgató 2 tagú banda volt! Két székely fiatal alakította ezt a bizarr nevű formációt, akik együtt, de külön-külön is tiszteletüket tették már a műsorban. Meglepő módon humorosak voltak a fellépéseik, és igen, ők is előre bemagolt szövegekkel dolgoztak. Konkrétan különböző szkeccseket írtak és adtak elő, de ezek meglepően jó kis jelenetek voltak! Olyannyira, hogy nekem klasszikus angol humoros hagyományok ugrottak be az egyes szkeccsekről, és ez nagy szó. Tényleg páratlanul humoros volt a legtöbb fellépésük; örülök, hogy megmutatkoztak a műsor színpadán!
Aztán ott van örök kedvencem, Litkai Gergely, akinek elég kétes a megítélése, mint ahogy azt már egy-két kommentelő bizonyította, de én továbbra is baromi humorosnak tartom. Az tagadhatatlan, hogy a Comedy Central bemutatja… fellépői között ő az egyik legjobb (nem hiába, hisz ő a legtapasztaltabb is), de szerintem a Showder Klubos „sztárok” között is megállná a helyét. Na persze ő a magyar humor nagyfőnöke, szóval ennél neki jóval több szerepe van ebben az egészben, mintsem hogy szimpla fellépő legyen, de én örülök, hogy a Comedy Centralos stand-up műsorban időnként tiszteletét teszi.
Aztán baromi vicces fellépőnek tartom még Badár Sándort, aki 2-3 alkalommal lépett eddig fel, de eddig mindig megnevettetett. Nálam már a stílusa is csillagos ötös, de a sztorijai is rettentő viccesek. Nem hiába, ő is tapasztalt mint’állat, de ő kitűnő példája annak, hogy már ezer éve ezt csinálja, mégis képes alkalmazkodni a mai stílusokhoz, méghozzá milyen kitűnően! (lásd ennek ellentettjeként Sándor Györgyöt vagy Rocker Zsoltit)
Az előbbiekben nem nevesített, tehát kihagyott fellépők azonban sajnos ugyanabba a kategóriába tartoznak: az unalmasba. Semmi különlegeset nem mutatnak fel sem előadásmódban, sem stílusban, sem sztorikban, tehát úgy általában a humorkészletükben, és ez nagy baj. Nagy baj, mert ők vannak többségben. Engem a zenés fellépők sem hatnak meg különösebben, ezért aztán őket is ideveszem, és így meg aztán pláne az unalmas vagy rossz fellépők vannak a többségben. De mint mondtam, magát a kezdeményezést díjazom, ráadásul a műsor kitermelt már minimum 1 olyan fellépőt, aki kultusz-státuszba emelkedett.
Ami még egy nagyon fontos pont a műsorban, az a nevetés. Méghozzá a nézők nevetése, sőt, ha továbbmegyek, akkor azt kell mondanom, hogy a nézők műnevetése. Rettentő mód igénytelen lett a műsor az utóbbi évadjaira amiatt, mert rákevert műröhögést alkalmaznak a fellépések alatt. A műsornak asszem 1 olyan évadja volt, amiben egy debreceni stúdióban léptek fel a humoristák, az utána következő epizódokat már a budapesti New Orleans Café-ban vették fel, ahol már én is tiszteletemet tettem egy nem a műsorhoz tartozó stand-up esten. Azt vettem észre, hogy amióta átkerült a műsor Pestre, azóta alkalmaznak műröhögést. Hogy ennek mi lehet az oka, nem tudom. Ami még ennél is rémisztőbb, hogy egy ehhez kísértetiesen hasonlító esettel találkoztam a Beugró kapcsán is. Asszem mindig ugyanabban a színházban vették fel az adásokat, azonban az egyes új évadokhoz mindig más díszletet kölcsönöztek a készítők. És amikor a legutóbbi évad elkezdődött, megnéztem az első részt, és valami botrányos módon ki lehetett szúrni a műröhögést. Rettentően kínos volt hallgatni, hogy mennyire feltűnően sikerült ezt megoldani. Szóval nem tudom, miért egyenes következménye az új környezetnek a műröhögés, azóta ezen gondolkodom…
Miért kell egy fiatalos, modern irányt képviselő csatornának és műsornak ócska, rettentő könnyen kiszúrható műröhögést alkalmaznia? Mert nem arról van szó, hogy ezt az újabb évadokban kezdték el, feltételezem már a korábbiakban is csinálta mind a Beugró, mind a Comedy Central bemutatja…, de akkor az ember simán elsiklott ezek felett, nem tűnt fel neki. Az új részekben azonban annyira, de annyira feltűnik, hogy nagyon lerontja az élményt. Az egésznek egy igénytelen megjelenést ad, és azt sugallja, hogy ezek a fellépők tényleg egyáltalán nem viccesek. Másfelől meg nem értem az ott ülő nézőket. Valószínűleg a világ legrosszabb humorérzékével ellátott embereit ültethetik le oda, mert válogatás nélkül és látványosan egyik fellépőn sem röhögnek. Litkain sem és Rocker Zsoltin sem, pedig a kettő között azért van egy „hajszálnyi” különbség. Szóval nemtom, mi lehet a bajuk; én, amikor voltam a New Orleans Café-ban, akkor hatalmas röhögések voltak, nagyon jó közönség volt. Itt egyszerűen látszódik és érződik, hogy a vicceknek csak a felén, de lehet, hogy csak a harmadán röhögnek. Egyszer szerintem befizetek egy ilyen felvételre, hogy megtudjam, mi a helyzet; akkor én is okosabb lennék.
Szóval nemtom, miért kell alkalmazni műröhögést, ez nagyon bosszantó. De itt az ideje befejezni ezt az elég hosszúra sikeredett cikket, és összegezni az elmondottakat.
Vannak jó fellépők, ők vannak kevesebben. Vannak rossz fellépők, sajnos picit többen vannak. És vannak ki egyáltalán nem tűnő fellépők, ők vannak a legtöbben. Ez a műsornak egy elég nagy problémája, szerintem nagyon rossz embereket válogatnak össze fellépőnek, majd hívnak vissza újabb fellépésekre. De mindezektől függetlenül egy baromi jó kezdeményezésnek tartom, hogy ez a műsor létezik, és örülök, hogy a Comedy Central, mint csatorna, nagyon sok mindenben képviseli a modern elképzeléseket a humorról, humorizálásról. Csak kár, hogy néha akkora öngólokat rúgnak az egyes műsoraikkal, és például ezen műsor egyes fellépőivel, hogy csak úgy rezeg az egész kapu:-)
Szóval félre a régi felfogásokkal, hozzanak be még több, még újabb és még jobb fellépőt, és hajrá:-D Én drukkolok nekik!
