Haladjunk tovább a rövid időt megélt, azóta valószínűleg többek által elfeledett magyar humorsorozatok feltérképezésében, és vessünk egy pillantást Maksa Zoltán saját műsorára, a Maksavízióra!
Na igen, a Maksavízió. Ez egy tipikusan olyan műsor, amit vagy szeret valaki, vagy a végletekig gyűlöl. És itt most főleg az utóbbi jelenségen van a hangsúly, ugyanis amióta a Comedy Central újra elkezdte sugározni a sorozatot, egyre több olyan véleménybe futok a baráti körömben, miszerint a Maksavíziónak és összes készítőjének a Pokol legeslegmélyebb bugyraiban kéne elégnie szörnyű kínok közt. Mégis, ha felugrunk a YouTube-ra egy-két jelenet megtekintésére, számos éltető kommenttel találkozhatunk! Mi akkor most a helyzet? Mi az oka ennek az éles ellentétnek a vélemények között? Nyilván minden műsorral az a helyzet, hogy vannak, akik szeretik, és vannak, akik nem, na de a Maksavíziót (és mostanában úgy általában Maksa Zoltánt) rengetegen a világ egyik legeslegrosszabb dolgának tartják. Ez számomra már túl szélsőséges viselkedés - éppen ezért érdemes utánajárni a dolognak, és megfejteni ennek a sokszor elátkozott műsornak a titkát.
Érdemes egy picit visszamenni az időben, hogy átláthassuk a helyzetet. Maksa Zoltán egy igen híres humorista, a magyar humor egyik eminens alakja - volt. Csak azért mondom, hogy volt, mert mára talán eltűnt picit a képernyőkről. De tény, hogy jó pár éve ott volt a legnagyobbak között. Ő is dolgozott a Rádiókabaréban, kapott Karinthy-gyűrűt (csak úgy, mint Hofi Géza, Gálvölgyi János, a Markos-Nádas-Boncz trió mindegyik tagja, Kern András, Litkai Gergely, vagy épp személyes kedvencem, Kőhalmi Zoltán), aztán a Mikroszkóp Színpadra került. Úgy vettem észre - de javítsatok ki, ha tévedek -, hogy a magyar humor prominens alakjainak szinte mindegyikének közös pont az életében a Rádiókabaré, vagy a Mikroszkóp Színpad (vagy akár mindkettő). Mi sem bizonyíthatja tehát jobban Maksa Zoltán érdemeit, minthogy ő is bejárta ezt az utat. Én emlékeim szerint a Szeszélyes évszakok Maksa Híradó nevű rovatában ismerkedtem meg a fickóval még gyerekkoromban, amit apám is előszeretettel nézett. Bár már nagyon rég láttam, de remélem nem tévedek, ha azt mondom, hogy a rovat egyfajta abszurd humort közvetített a nézők felé. Nem teljesen olyan L'art Pour L'art-féle abszurd humort, annál egy picit szelídebbet, érthetőbbet és földhöz ragadtabbat. De mindenképp abszurdak voltak a Maksa Híradóban látott jelenetek.
Az a humor, amit Maksa ott nyújtott, a kornak és a nézői elvárásoknak megfelelően tökéletesen működött. Nagyon népszerű volt, az emberek szerették, meghatározta a magyar humort.
Azóta azonban vége lett a Szeszélyes évszakoknak, és Maksa Zoltán is eltűnt a tévéképernyőkről, vagy legalábbis nem olyan gyakran került szem elé. Bár ennek nehéz volt utánajárnom, így csak feltételezésekből élhetek, de gondolom nagyobb hangsúlyt fektetett a színházi fellépéseire, stand-up előadásaira (merthogy ilyenjei is vannak), meg hasonlókra, a tévézés háttérbe szorult. Mígnem egy, az internet által meghatározhatatlan időpontban elindult a Maksavízió, mely tulajdonképpen Maksa Zoltán önálló műsora volt.
Hogy melyik évben kezdődött el a műsor, dunsztom sincs. Nincs infó sem a PORT.hu-n, sem IMDb-n (utóbbin még csak fent sincs a műsor - ez elég vicces), sem Maksa Zoltán hivatalos honlapján, a Web 1.0 zseniális mementójaként élő www.maksa.hu-n, de még konkrétan a műsorban sem! Azt gondoltam, ki lesz írva a stáblista végén, hogy mikor készült a produkció, de nem. Egyetlen, YouTube-os kiírásból indulhatok ki, ami azt állítja az egyik videórészletről, hogy "a Maksavízió egyik, 2004-es részéből"... hát, akkor nagyjából a 2000-es évek elején-közepén történt mindez. Na szóval, elindult ez a műsor, és szerintem megélhetett vagy 2 évet. Ezt onnan gondolom, hogy ha emlékeim nem csalnak, a Comedy Centralon egyszer már belefutottam a 2. évad nyitórészébe. De az is lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy csak 1 évad volt. Lehet, hogy 3, lehet, hogy 4. Ez az egész egy hatalmas nagy rejtély, még azt is csak találgatásokból lehet tudni, hogy melyik adón adták egyáltalán akkoriban (a műsor során számos alkalommal említenek egy bizonyos humor1 nevű csatornát, habár én nem igazán emlékszem ilyenre). Azért az bámulatos, hogy a magyar dolgok úgy általában mennyire, de mennyire nincsenek fenn az interneten. Ha rá akarsz keresni valami amerikai dologra, nincs az az isten, hogy ne találnál róla egy minimális infótöredéket, de a magyarországi dolgokról nincs az az isten, hogy találnál valami minimális infótöredéket. Ez persze költői túlzás, de van alapja.
Így, mindenféle információ és tény nélkül csakis a látottakra tudok alapozni, amikor ezt a cikket megírom. A Comedy Central volt olyan kedves, és elkezdte adni a műsort - megmondom őszintén, fingom sincs, hogy miért. Véleményem szerint a Comedy Central egy fiatalos, fiatalítani akaró és a fiatalokhoz szándékosan szóló csatorna, a Maksavízió pedig minden, csak nem fiataloknak szóló.
A Maksavízió egészen konkrétan a nyugdíjasoknak szól. Ezzel nyilván nincs semmi baj, csakhát valljuk be, hogy se nézettségileg, se minőségileg nem jelenthet jót egy olyan műsor, ami az összes néző által alkotott halmaz egy vékony szeletének szól csak. Nézettségileg magától értetődő a dolog, minőségileg meg könnyen belátható, hogy ez a műsor ezek szerint minimum 20 évvel ezelőtti stílust alkalmaz, ami nem túl jó dolog. A nézők új és mégújabb, mégeredetibb dolgokra vágynak, pláne, ha humorról van szó, de a Maksavízió sajnos ezt nem tudja nyújtani.
Maksa Zoltán fogta az összes, az évek során megismert humorista barátját és összegyűjtötte őket ebbe a műsorba. Itt van Aradi Tibor, Varga Ferenc József, Ayala és Brindisi, az annó nagyon népszerű humoristapáros, Bach Szilvia, stb. Ők - hiszitek, vagy sem - mind-mind Mikroszkóp Színpad- vagy Rádiókabaré-növendékek, de hát mint mondtam, a magyar humorban mindenki kénytelen ezt az utat bejárni. Szóval fogta ezt a sok humoristát Maksa, és közösen létrehoztak egy olyan műsort, ami gyakorlatilag ugyanazt a poént alkalmazza, amit ez a fél tucat ember mindig is alkalmazott a '80-as, '90-es évek során. Maksa hozza a szokásos abszurd, Maksa Híradós stílust, amivel megmondom őszintén, nincs is bajom. Na, nem azt mondom, hogy zseniális, de higgyétek el, hogy a Maksavíziónak nagy ritkán vannak jó pillanatai. Konkrétan emlékszem, hogy amikor először belekapcsoltam a Comedy-n, pont egy vicces jelenetet kaptam el - és most nem ironizálok! Ez a Maksa-féle abszurditás néha nagyon jó, néha viszont nagyon gyenge, és ez az egyetlen gyenge pontja. Ez a hullámzó, kiszámíthatatlan természete.
Ezeket persze most mind 21. századi fejjel mondom, tény, hogy 10-20 éve ez sokkal, de sokkal jobban megállta volna a helyét. De épp ez a lényeg, hogy a 2000-es években már nem illene ilyen humorral operálni! A Maksavízió látványosan a nyugdíjas, idősebb korosztálynak szól. Nincs a műsorban semmi újító, csakis a régi stílust próbálja alkalmazni új helyzetekre - és ez a két dolog nem ugyanaz. Igen, egy csomó olyan helyzet van, amiket a Szeszélyes évszakokban például nem láthattunk, de ettől még maga a humor és a humorforrás ugyanaz marad: nyakatekert, abszurd mondatok, viccelődő fiktív nevek, paródiák, szóviccek. Szóval Maksáék nem igazán akartak újat mutatni a magyar humornak, sokkal inkább visszahozni a régit, és ez nem biztos, hogy egy jó törekvés volt. Itt lehetett az a pont, amikor a nézők nagy része rájött, hogy most már új utakat lenne érdemes keresni a viccelődésben, poénkodásban. Egyébként az a vicces, hogy ugyanezek a dolgok igazak a rovat előző cikkében kitárgyalt Magyarok az űrben c. műsorra is - egy olyan stílust alkalmaztak, ami fölött eljárt az idő.
Amit mindenképp meg szeretnék említeni, az a Maksavízió hihetetlen alacsony-költségvetéses mivolta. Az egy dolog, hogy nincs pénzünk stúdiók felépítésére, de azért az on-location shootingnak is vannak igényesebb formái! Gondoljatok a Kutyaszorítóban c. Tarantino-filmre, ott is egy elhagyatott raktárépületben forgattak, és mégis rettentő hitelesen nézett ki! A Maksavízió panellakás-beli és kertesházak udvarán felvett jelenetei azonban elképesztő mód elrontják az összképet. Amikor az ember látja, hogy itt konkrétan arról volt szó, hogy az egyik szereplő/stábtag/akárki házába bementek egy arra alkalmas kamerával és a nappaliban felvették a szkeccset... hát, az picit szánalmas. Amikor egy A4-es papírra Times New Roman betűtípussal kinyomtatott "RENDELŐ" felirat WC-ajtóra történő kiragasztása jelenti az SZTK-t, az sok mindent elárul. És mégegyszer kihangsúlyozom: pénz nélkül is lehet hiteles forgatási helyszíneket keresni. Valahogy a Maksavízió stábjának ez nagyon, de nagyon nem sikerült. A másik idegőrlő dolog az aláröhögés. Óóóó, az az átkozott aláröhögés... a humor legősibb ellensége. Ha valahol konzervröhögést hallotok, azonnal álljatok tovább. A Maksavízió valami megfejthetetlen okból kifolyólag jó ötletnek találta, hogy műröhögést alkalmazzon, de ráadásul a műröhögések közül is kábé a legigénytelenebbiket. Értitek, a Repülő Cirkusz minden egyes jelenete alatt is van közönségröhögés, de az valódi közönség valódi reakciója, nem pedig számítógépről bejátszott .wav-fájlok. És ami még szörnyűbb, hogy itt az egyes jelenetek alatt szinte végtelenítettre van állítva a konzervröhögés! 4 percig nem hangzik el semmi vicces, a "nézők" meg folyamatosan vihognak. Ez az, amit mindenkinek a lehető legmesszebb el kell kerülnie...
Na de vissza a tartalmi minőségre: a Maksavízió valószínűleg rettentő vicces volt az idősebb korosztály szemében, de a fiatalok inkább csak szörnyülködtek rajta. Hozzáteszem, ez a szörnyülködés néhol eléggé túlzásba lett víve. Véleményem szerint vannak sokkal, de sokkal borzadályosabb, förtelmesebb és botrányosabb magyar műsorok (lásd: Új Szeszélyes), ráadásul, mint mondtam, ha sokáig kutatunk, a Maksavízióban még akár jó poénokra is találhatunk! Egy nagyon érdekes leírást találtam a műsorról a Comedy Central honlapján:
„Maksavízió - egy humorista látomása egy igazi szórakoztató televízióról, melyben nincsen erőszak, halál, unalom és felesleges jópofizás, mellébeszélés és politika, nincsenek szellemesnek hitt vulgáris beszólások, bármilyen kisebbséget vagy vallási csoportot sértő, esetleg egy bizonyos nőtípust megalázó „viccek”, csak mosoly van, derű és hit abban, hogy a humor az egyetlen fegyver, mellyel szemben tehetetlen minden hatalom, és földig hajol a mosolygó intelligencia...
Maksa Zoltán első produceri vállalkozása, a Maksavízió már a kezdet kezdetén zászlajára tűzte a butaság, primitívség és igénytelenség elleni harcot. Nagy élvezettel parodizálnak mindent, ami manapság divat, a műsorban valamennyi adásban feltűnik a mesterségesen ránkerőltetett amerikai „kultúrával” barátkozó egyszerű magyar állampolgár a maga kis összezavart világnézetével, de a romantikus humor sem idegen e vállalkozástól, hiszen a mesék, vagy a nőmagazin paródiák szelídségük ellenére is célba találnak."
Wow. Na, ez szerintem érdekes. Ez a leírás egy elég kettős dolgot sugall felém. Ennek a kettősségnek a pozitív oldalán helyezkedik el egy törekvés, egy cél, amit Maksa Zoltán és csapata el szeretett volna érni. Ha ezt az egészet lehámozzuk az alapokig, azt kapjuk, hogy Maksa Zoltán tulajdonképpen nem akart mást, csak egy kedves, szellemes és az egész család által nézhető humoros műsort létrehozni. Nos, szerintem az dícséretes, hogy vannak még emberek Magyarországon, akik a humort ennyire fontos dolognak tekintik. Már előre látom, hogy ezzel a véleménnyemmel nem fogok nagy sikert aratni, de Maksa Zoltán egy igen is szimpatikus figura. Talán nem mindig választ jó eszközöket, talán nem mindig vicces, de most egyáltalán nem erről van szó: hanem a szándékról. Egy olyan szándékról, ami néha még a ma legnépszerűbb humoristákban sincs meg. Arról a szándékról, hogy legyen magyar humor, nyomassuk a magyar humort, ne hagyjuk elveszni, és hogy minden család életébe beférkőzhessen. Én ezt rettentő mód díjazom Maksa Zoltánban és az egész csapatában. Az azonban tény, hogy ez a hihetetlen pozitív felfogás nem menti meg a műsort, és ez adja a leírásból fakadó kettősség negatív oldalát: Maksa Zoltán picit félrenézte a "helyzetet" (így, általánosan fogalmazva). Elég csak az olyan, elképesztő népszerű sorozatokra gondolnunk mint a Family Guy vagy a South Park, és láthatjuk, hogy a vad, sértegető, kisebbségi és vallási felekezeteknek igenis erősen beszólogató humor működik. Nem is kicsit. A legnépszerűbb műsorok a fiatalság körében.
Arról nem is beszélve, hogy egy műsor, egy sorozat lehet úgy is vicces, hogy nem sérteget, nem trágárkodik, nem politizál. Elég csak a Jóbarátokra gondolni, ami egyszerű emberek hülye helyzeteiről szól - egy nagyon humoros, kultikus sorozat. De az, hogy nem káromkodunk, nem sértegetünk másokat a műsorunkban, nem jelenti automatikusan azt, hogy jó lesz. Hiszen a Maksavízió nem is lett jó. Ehhez még hozzá kell rakni egy megfoghatatlan dolgot, amit egyszerűen csak úgy hívunk: humor. Ha a példa mentén haladunk, a Jóbarátok készítőinek ez sikerült, Maksáéknak nem. Ők szándékosan a régi idők embereihez akartak szólni, azokhoz, akik nem voltak hajlandóak megszeretni az új típusú, új stílusú humort. Nem véletlen, hogy a mai fiatalok telibefikázzák a Maksavíziót. Ez a sorozat egyszerűen az időseknek szól, az ő igényeikhez van alakítva. És a már megbeszélt indokok miatt ilyen felfogással egyszerűen nem lehet széles körben sikeres, humoros műsort alkotni.
Véleményem szerint a magyar humornak igen is szüksége van az újításra, a frissességre, és arra, hogy merjünk - teszem azt - amerikai vagy brit példákat követni. Nem másolni, hanem követni. Pont azért, mert a mai, internetező és sorozatnéző fiataloknak ez tetszik. Hiába mondjuk azt, hogy "ránkerőltetett amerikai kultúra", attól még a fiatalok igen is azt fogják követni. Nem pedig a 20-30-40, vagy akár 50 éves magyar hagyományokat. Mert kell az újítás. Mi, fiatalok, vágyunk rá. De nemcsak mi, hanem talán szüleink is. Ez az, amit a Maksavízió szánt szándékkal nem ismert fel, és ez az, amin elbukott. De azért ne kívánjátok a Pokolra, mert egy olyan ember víziójáról szól, akinek mindennél fontosabb a magyar humor helyzete.
