Showder Klub. Egy név. Egy legenda. Egy kultusz. Fiatalok tízezrei, százezrei rajonganak azért a műsorért, mely az utóbbi években soha nem látott módon futtatta fel a magyar humor hírnevét. Legendás, közimádatnak örvendő embereket dobott be a köztudatba, akik bekerülhettek a Halhatatlanok Csarnokába. Látva azonban a műsor sikereit, a magyar humor vezető elitje úgy döntött, hogy az újonnan indult humorcsatornán megpróbálják meglovagolni ezt a népszerűségi hullámot. Na persze ez elég csúnya kifejezés, szerintem nagyon ötletes húzás volt a Comedy Centralon is indítani egy stand-up műsort. De milyenre sikeredett ez a kezdeményezés? Felért már, vagy felérhet a jövőben a nagy előd által elért magasságokba? Ezt vizsgáljuk meg ebben a mai írásban.

Ím eljött az idő, hogy a rossz műsorok mellett szemügyre vegyük azokat a próbálkozásokat, amik kifejezetten sikeresek lettek. Annó írtam, hogy két külön rovatot is szeretnék vezetni, az egyikben a jó, a másikban a rossz projektekről, emberekről írok majd. Láthatjátok, hogy elég aktívan vezetgettem a rossz oldallal foglalkozó rovatot, és elhanyagoltam a jókat, de ennek most vége! Az A magyar humor reményei sorozat első részében Kőhalmi Zoltánról írtam, és most egyetlen ember helyett egy igen sikeres és népszerű műsorról, a Beugróról szeretnék nyilatkozni!

Haladjunk tovább a rövid időt megélt, azóta valószínűleg többek által elfeledett magyar humorsorozatok feltérképezésében, és vessünk egy pillantást Maksa Zoltán saját műsorára, a Maksavízióra!

Na igen, a Maksavízió. Ez egy tipikusan olyan műsor, amit vagy szeret valaki, vagy a végletekig gyűlöl. És itt most főleg az utóbbi jelenségen van a hangsúly, ugyanis amióta a Comedy Central újra elkezdte sugározni a sorozatot, egyre több olyan véleménybe futok a baráti körömben, miszerint a Maksavíziónak és összes készítőjének a Pokol legeslegmélyebb bugyraiban kéne elégnie szörnyű kínok közt. Mégis, ha felugrunk a YouTube-ra egy-két jelenet megtekintésére, számos éltető kommenttel találkozhatunk! Mi akkor most a helyzet? Mi az oka ennek az éles ellentétnek a vélemények között? Nyilván minden műsorral az a helyzet, hogy vannak, akik szeretik, és vannak, akik nem, na de a Maksavíziót (és mostanában úgy általában Maksa Zoltánt) rengetegen a világ egyik legeslegrosszabb dolgának tartják. Ez számomra már túl szélsőséges viselkedés - éppen ezért érdemes utánajárni a dolognak, és megfejteni ennek a sokszor elátkozott műsornak a titkát.

(A bejegyzésnek majdnem, hogy semmi köze a blog alapkoncepciójához, de én úgy érzem, mégis muszáj írnom róla, mert ha picit általánosabban nézzük, akkor eddig is volt szó magyar sorozatokról. Akinek esetleg ellenérzései vannak ezzel kapcsolatban, az most ne olvassa tovább a cikket:-))

!!!SPOILER-VESZÉLY!!!

Már egy jó ideje sorozatjunkie-nak tartom magam. Kezdődött a Lost nézésével, aztán folytatódott a 24, a Doktor House, a Battlestar Galactica és a Fringe iránti rajongásommal, meg aztán természetesen gyerekkorom óta nézek angol sorozatokat. Éppen emiatt szoktam szomorúan nézni, hogy a mai magyar sorozatgyártás gyakorlatilag kimerül a Barátok Köztben és a Jóban-Rosszbanban (szép duplarag). Sőt, klasszikus értelemben véve nem is léteznek ma magyar sorozatok. Az itthoni emberek mindig is műsorokról, nem pedig sorozatokról beszélnek, ha egy-egy produkció szóba kerül. Szinte nem is ismerjük az "évad" fogalmát, még akkor sem, amikor a magyar - úgymond - "sorozatoknál" is van nyári szünet! Erre a problémára egyébként nagyon szívesen kitérek; a magyar emberek egyszerűen sorozat-analfabéták. És nem a 65 éves nagymamámat hibáztatom, hanem a médiát, a tévéműsorok és tévéújságok szerkesztőit, akik még ma is olyan brutálisan szörnyű szavakat használnak évad helyett, mint "évfolyam", neadj isten "évjárat". A Barátok köztnél is vannak évadok olyan értelmben, hogy nyáron nem adnak új részeket, csak szeptembertől, mégis a 6000. részről beszélünk, nem pedig a 12. évad 30. epizódjáról. Ezek mind-mind arról tanúskodnak, hogy a magyar sorozatgyártás és sorozatfelfogás nagyon-nagyon gyerekcipőben jár. De azt is mondhatnám, hogy még meg sem tanult járni.

Nem is szaporitanám tovább a szót, a blog visszatérése után azonnal ugorjunk rá egy igencsak egyedi és érdekes magyar próbálkozásra, a Magyarok az űrben c. műsorra!

Nagyon rég jelentkezett az It's Blog új bejegyzéssel. Őszintén megmondom, hogy lélekben már el is temettem az egészet. Ennek nincs köze a látogatottsághoz, vagy a kommentekhez, mert ez természetes, hogy az új blogoknak meg kell küzdenie a sikerért. Egyszerűen csak az élet sok területén nem vagyok kitartó, és azt hittem, hogy ez elérte az írásaimat is. Én mindent túl hamar abbahagyok, hiába tervezek hosszú időre, és féltem, hogy itt is erről lesz szó... de szerencsére nem! Az elmúlt időszakban annyi meg annyi dolgot éltem meg humor terén, hogy ismét elkapott az ihlet, ezáltal a blog is új erőre kaphat!

A bejegyzés címéből ezzel kilőttük a "Visszatérés" részt, most jöhet az "Irányváltás" (a "&" jellel ne foglalkozzunk). Én imádom az angol sorozatokat, és - mint ezt a címe is mutatja - alapvetően ezen angol sorozatok bemutatására készült el ez a blog. De. Egyszerűen az utóbbi hetekben, hónapokban elhatalmasodott rajtam a magyar humor vizsgálatának szeretete. Számos műsorral találkoztam, amik rengeteg energiával töltöttek fel blogírás-ügyileg. Éppen ezért egy apró irányváltást szeretnék eszközölni a honlapon: mostantól kezdve picivel jobban fogok koncentrálni a magyar sorozatokra, magyar humoristákra, és úgy általában a magyar humorra! Az elkövetkező írások elsősorban ezekre fognak fókuszálni az angol sorozatok helyett, ezáltal fő témává előlépve - legalábbis ideiglenesen.

Szerintem a magyar humor kérdése egy nagyon fontos téma, úgyhogy irány a klaviatúra, már ami engem illet! Nemsokára új bejegyzéssel jelentkezem.

Üdv mindenkinek! Először is elnézést szeretnék kérni a hosszú, majd' 1 hónapos kimaradásomért, de egy kicsit úgy gondoltam, megpihenek, hisz januárban annyi meg annyi bejegyzéssel örvendeztettelek meg titeket:-) De most újult erővel visszatérek kedvenc humoros sorozatainkhoz, hogy bemutassam őket nektek!

Viszont visszatérésem első eseményeként dobjuk egy kicsit félre az angol szériákat, és vessünk egy pillantást a magyar területekre, ugyanis még az elején megígértem, hogy foglalkozni fogok magyar humorsorozatokkal is. Azért, mert muszáj velük foglalkozni, ha fel szeretnénk tárni, hogy mi is a helyzet most itthon humorügyileg. Nos, ennek egyik alapköve, hogy megnézzük, mi az, ami a mai magyar humor helyzetén ronthatott vagy javíthatott, tehát nézzünk meg egy-két régebbi sorozatot. Kronológiai sorrendet nélkülözve szeretnék válogatni az elmúlt évek magyar humorpróbálkozásaiból, és ezen válogatás egyik első kiszemeltje az új Szeszélyes!

3 évvel az első évad után, 1986-ban elindult a Fekete Vipera 2. szezonja, mely ezúttal az Erzsébet-kori Angliába vitt minket. A sorozat az 1500-as évek közepén játszódik, a helyszín ezúttal is a királyi család, pontosabban maga a királynő és annak udvara. Itt él és próbál folyamatosan benyalni a királynőnek Edmund, azaz Lord Blackadder, a Fekete Vipera, aki az internetes források szerint az 1. évadban megismert Edmundnak a dédunokája, igaz, ez nem kerül említésre a sorozatban. Ez az Edmund azonban más, mint az eddig megismert, és nem ez az egyetlen változás az előző évadhoz képest.

Spoilerveszély!

Ha már nemrég mutattuk be röviden Rowan Atkinson pályafutását, miért ne folytatnánk rögtön az egyik legsikeresebb sorozatával, a Fekete Viperával? (jó, nyilván volt összefüggés a kettő között...)

Van egy angol adománygyűjtő rendezvény, a Comic Relief, melyet 2 évente rendeznek meg és a TV is adja, és - mint neve is mutatja - a célja az adománygyűjtés. Ilyenkor jó sok órán keresztül különböző, direkt erre a napra írt műsorokat sugároznak, különleges felvételeket mutatnak be, erre az alkalomra készített jeleneteket adnak, és hát a humor egy központi téma, ahogy neve is mutatja. Egyébként én sem tudok erről túl sokat, épp csak pár hónapja szembesültem a rendezvény létével, de szembetalálkoztam egy rettentően idevágó videóval: a történet szerint jó pár fiatal kitalálta, hogy operát írnak a The Office-ból, ehhez persze kelleni fog a 2 készítő, Ricky Gervais és Stephen Merchant engedélye is. A következő videón pedig azt láthatjuk, ahogy a két sorozatmogul elment meglátogatni az egyik próbát, hogy a projekt további sorsáról döntsön. Végre láthatjuk Stephen Merchantet teljes életnagyságában, igazi szöveges akcióban, és Gervaist, ahogy bemutatja a történelem legjobb szobábalépését. Jó szórakozást:-D

www.youtube.com/watch

És itt a 10 perces verzió: www.youtube.com/watch

A blogom egyik alapkoncepciója (volt egészen eddig), hogy a tarsolyomban lévő nagyágyúkat nem lövöm el rögtön a legelső bejegyzésekben, hanem szép fokozatosan haladok feléjük, hogy majd ha legalább minimális nézőközönsége lesz az oldalnak, akkor tudjam bemutatni az igazi bombákat, legyen szó angol sorozatokról, angol humoristákról, vagy éppen magyar személyekről. Ez olyan, mint mikor a filmekben nem az elején van a nagy fordulat, a nagy hatást keltő jelenet, hanem a közepe-vége felé; itt is ezt a hatást akartam elérni. Ezért sem írtam rögtön a legelején például a Repülő Cirkuszról, de most a szabályt felrúgom, ugyanis A magyar humor reményei című rovatom egyik - általam - nagyágyújának tartott emberről rögtön a legelső bejegyzésben szeretnék értekezni: ő pedig nem más, mint Kőhalmi Zoltán.

Kevés olyan híres ember van a világon, akiről elmondható az általam alkotott műszó, hogy "over-underrated". Rowan Atkinson azonban pontosan ilyen. Hogy mit takar az én értelmezésemben ez a kifejezés? Azt, hogy sokaknak Atkinsonról egyetlen egy dolog jut eszébe: Mr. Bean. Ami egyfelől teljesen jogos, Mr. Bean karaktere miatt azonban sokan vannak, akik nem kedvelik az angol komikust. A karakter, illetve a humor, amit képvisel, sokak szerint együgyű, egyszerű, értelmetlen, céltalan, bugyuta, ráadásul más, igényes humorsorozatokhoz képest igencsak szegényes. Már-már azt mondanám, hogy ebben van is valami, ha az efféle kritikusok nem mennének el amellett, hogy Rowan sok más művet is alkotott, amikben azonban kitűnik, hogy mennyire remek színész, humorista - egyszóval (ahogy a legtöbb embert jellemzem itt a blogban) - zseni. És hogy miért gondolom ezt? Vessünk egy pillantást a pályafutására.

2010. január 17.-én kerül megrendezésre az éves Golden Globe díjátadás. Nos, hogy pontosan hány órakor, azt sajnos nem tudom, de mindenképp utánanézek (meg persze ha bármelyik olvasóm tudja, azonnal kommentelje be), ugyanis idén nem más lesz a ceremónia házigazdája, host-ja, mint Ricky Gervais! Így aztán kötelező megnézni minden Gervais- és humorrajongónak az eseményt, minimum felvételről, de ha van rá lehetőség, akkor élőben! (itt a jelöltek listája, ha érdekel valakit)

Szuperbojz = Minden, ami rossz. Én láttam a filmet, és azt kell, hogy mondjam, hogy világégés, amit a magyar filmkészítők összehoztak "vígjáték" címén. Viszont a film végén, ha jól emlékszem, döbbenten tapasztaltam, hogy a forgatókönyvet Litkai Gergely írta. Hogy ki ő? Nos, röviden szólva ő egy jó humorista. És ezzel átfogtam azt a széleskörű pályát, amit eddigi életében űzött (újságír, rádióban szerepel, stand-upozik, csatornát vezet). Én szeretem őt, és azok között tartom számon, akik a pozitív fejlődést képezik a magyar humorban. Azt, hogy ezt hogyan teszi Litkai, azt külön bejegyzésben szándékozom kitárgyalni, most viszont belinkelek egy - nem mai - interjút, amit vele készített az [origo] a Szuperbojz című förmedvény kapcsán. Litkai pedig őszintén beszélt arról, hogy hogyan sikerült összehozni az egyik legrosszabb magyar "filmet", ami az utóbbi időkben készült. Szerencsére erről nagy részben nem ő tehetett, de ez kiderül a cikkből, amit ajánlok elolvasásra. Olyanoknak, akiket érdekel a magyar humor és a magyar film állapota, azoknak kötelező (meg azért is, hogy ne utáljuk a film miatt az amúgy nagyon jó fej Litkait):

Litkai Gergely: Többé magyar filmre be nem ülnek

Habár ezt tulajdonképpen nem jeleztem még, de az It's... Blog nem egyszerűen az angol humorról fog szólni. Fő gerincét természetesen ez a témakör fogja adni, viszont úgy gondolom, hogy ezen az igen népszerű, és igencsak erős témán keresztül ki lehet térni más kérdésekre is. Olyan kérdésekre, amik például az egyszeri ember eszébe jutnak, ha az angol humorról hall. Azt gondolja magában: "Igen, az angolok valóban jó sok híres és sikeres sorozatot csináltak... na várjunk csak, miért kéne folyton csak az angolokat nézni? Mi a helyzet az itthoniakkal, a magyar humorral?". A kérdés teljesen jogosan felmerül, és én ki is szeretnék rá térni sok ízben a blog működése alatt. Sőt, nagy mértékben szeretném érinteni kis hazánk poéngyártásának kérdéskörét.

Hall of Fame nevű bejegyzés-sorozatomban, úgy is lehet mondani, hogy állandó rovatomban a legismertebb és leginkább ismerettségre méltó angol komikusokat fogom bemutatni. Pályájukat, életüket, műveiket, egy szóval azt, hogy miért is szeretjük őket igazán:-) Mert hogy szeretjük őket, ebben biztos vagyok. Oké, legalábbis remélem. A rovat első részében pedig nem másokat mutatok be, mint Stephen Merchant-et és Ricky Gervais-t, a zseniális (és a blog által is elemzett) The Office és Extras című sorozatok készítőit, színészeit.

Nem, nem és nem, csak azért sem írom ki, hogy The Office UK, merthát mégiscsak ez az eredeti változat! A 2001-ben indult sorozatot két, akkor még - szerintem - kevéssé ismert ember, Ricky Gervais és Stephen Merchant készítette. Ő tőlük származott az ötlet, miszerint milyen poén is lenne teljesen dokumentarista stílusban egy átlagos iroda átlagos hétköznapjait (ez persze nem igaz, de most kezdetnek megteszi) felvenni. A stílus, amit hivatalosan mockumentary-nak hívnak, az angol mock (gúny) és documentary (asszem ezt mindenki le tudja fordítani magának) szó összevonása, és azt hiszem elég egyértelmű, mire utal. Már-már hiperrealista szemszögből örökítenek meg egy bizonyos szinten szürreális helyzetet - és higgyétek el, amikor azt mondom, hiperrealista, akkor ezt a lehető legkomolyabban mondom. De erről egy kicsit később.

Üdv a blogon!

Gergő vagyok, művésznevemen DHOPW42, és ezt a blogot a sokak által imádott, istenített, zseninek tartott angol humoristák, humorsorozatok és egyéb őrültségek összegyűjtésére, felelevenítésére, elemzésére hoztam létre. Mert az angol humor jó, az angol humort nem lehet nem szeretni... najó, lehet nem-szeretni, de aki szereti, az szívből imádja! Legyen szó abszurdról, legyen szó fekete humorról, legyen szó börleszkről vagy balga szóviccekről, az angol komikusok nem tudnak hibázni, és mindenből kihozzák a maximumot. És ezt még itt a Kárpát-medence mélyén, Magyarországon is tudjuk értékelni.

Talán van is valami közös ezekben az őrült angolokban és bennünk: mindkettőnk országa földrajzilag elzárt, és mindkét országban morcosak az emberek. Éppen ezért hiszem azt, hogy a magyarok képesek megérteni és szeretni azt, amit brit zsenijeink a világra zúdítanak.

Szeressük hát az angol humort! És ha érdekel titeket, Olvasókat a téma, akkor kövessétek az It's... Blogot, mert ennek célja az angol humor imádata és - lehetőleg - részletes bemutatása. Sorravesszük a legnagyobb zseniket A-tól Z-ig! Najó, ezt nem ígérem, de igyekszem bemutatni az ABC legtöbb betűjét.

Remélem, szórakoztatóak lesznek az elkövetkező idők mindenki számára:-)